Ezt az oldalt Andrássy Gábor kérésére tettem fel a webhelyemre még a múlt században.
Közben elveszítettem vele a kapcsolatot, de hagytam neki itt egy üzenetet, ami 2015 tavaszán eljutott hozzá.
Szerettem volna ide linkelni Gábor személyes honlapját, de nincs neki, és nem is tervezi, hogy legyen.
Van azonban egy vállalkozása, melyet Filmmásoldának hív, és amelynek emblémáját (balra) és linkjét elkértem tőle.
Ha az is olyan sikeres lesz, mint ez a kis wendégoldala itt, melyet még egyetemista korában írt,
akkor szerintem érdemes felkeresned. Én például (néhány dián kívül) egyszer még digitalizáltatok vele
néhány magnókazettát, melyen a feleségem édesanyja és nagyanyja hangját őrzi az 1980-as évekből.
Gábornak ugyanis még van kazettás magnója. Nekünk már nincs. Hát nektek?
Hajtási gondok, váltási problémák1. bizonytalanná válik a positron váltásJavítások
2. racsnicsere után nem lehet jól beállítani a positron váltót:
3. a positron váltó egy bizonyos átváltást még jelentős félreállításnál sem csinál meg
4. szalajt a racsni: a megnyúlt lánc elkoptatta a lánckerekeket1. hagyományos felépítésű menetes racsni szerelése
2. lánckerekek leszedése racsniról
3. kazettás agyak javítása
4. a kazetta cseréje
5. ráfegyengetés
6. tanácsok bovdenekkel kapcsolatban
7. gyorskioldós agy csapágybeállítása
8. pumpák és kiegészítők
2. racsnicsere után nem lehet jól beállítani a positron váltót: az új racsnin a lánckerekek egymástól való távolsága nem megfelelő az adott váltó/váltókar együteshez. (kazettás rendszernél természetesen nem túl gyakori) Ha nincs lehetőség megfelelő racsni beszerzésére, meg lehet próbálkozni a váltókar szigetelőszalagos megvastagításával ott ahol a bovden rátekeredik, ha nem sikerul akkor át kell állítani surlódásos üzemmódba. (A félrekapcsoló láncváltó rendellenes kopasokat és feszültségeket ébreszt a láncban, a második váltógörgőben és a racsniban is, szerencsétlen esetben ez mindhárom idő elötti elhasználódásához vezethet.)
3. a positron váltó egy bizonyos átváltást még jelentős félreállításnál sem csinál meg: az adott lánckerékkel lehet a baj. Két láncoskulccsal (illetve célszerszámmal) szereljük le a racsniról! Próbáljuk meg köszörűgépen az alábbi profilt kialakítani! (Metszeti rajz, balra van a kerékagy, jobbra a váltó.)
4. szalajt a racsni: a megnyúlt lánc elkoptatta a lánckerekeket. Még mielőtt fájó búcsut vennénk tőlük, vizsgáljuk meg őket, a régebbi típusú, speciális formájú láncbobófoggal nem rendelkező lánckerekek általában megfordíthatóak a racsnimagon vagy kazettán, s így élettartamuk kvázi megduplázható. (Itt szeretném megjegyezni hogy megeshet hogy a fordítva jaró lánckerekek nem váltanak olyan siman mint ahogy elvárnánk tőlük, ez esetben némi köszörülés segíthet, lásd fent!)
A racsni tisztítása és kenése éppúgy szükséges mint a kerekpár bármely más csapágyáé. Elterjedt eljárás a racsni benzinnel való átmosása majd műszerolajjal való feltöltése. Ezzel az a probléma hogy bemossa a résekbe lerakódott piszkot és a csapágyzsírt a racsni belsejébe, ráadásul a híg műszerolaj nagyon gyorsan kifröcsög és utána kenetlenül forognak a csapágyak. (Ettől persze hamarost újra kikopnak.) A szakszerű tisztítási eljárás a következő: lecsavarjuk az állítható kúpot, majd csipesszel kivesszük a csapágygolyókat, ezután a kereket egy feher rongyra tesszük és leemeljük a fogaskoszorút. A szetszóródott alsó és a korábban kivett felső csapágygolyókat valamint a racsni belsejét tiszta ronggyal szárazra töröljük, majd az alsó golyókat vastag gépzsírrlteggel felragasztjuk a racsnimagra, feltesszük a fogaskoszorút, végül szintén jól bezsírozva helyére tesszük a felső golyókat és az állítható kúpot. A kilincseket altalaban egy-egy csepp gépolajjal kívülről (a racsni belső, menetes része felől) is tudjuk kenni.
A racsni szétszedése akkor is szükségessé válhat hogyha kicsorbul a racsnimag leszedőszerszámba illeszkedő vége (vagy nincs megfelelo leszedoszerszámunk), ti. a fogaskoszorú eltávolítása után a racsnimag egy nagyobb csőszerelő fogóval gond nélkül lehajtható. (Viszont a fogó pofanyomai rajta maradnak, ha még össze szeretnénk állítani a racsnit jól fontoljuk meg hogy hol ragadjuk meg vele.)
2. lánckerekek leszedése racsniról
A hagyományos felépítésű racsniknál általában
a két legkisebb kerék menetes, a többi valamilyen hornyos illesztéssel
adja át a nyomatékot a racsnimagnak (pl. suntour perfect, velo). Leszedésükhöz
két láncoskulcs szükséges, az egyikkel a legnagyobb lanckereket fogjuk
meg, a masikkal a legkisebbet, es ez utóbbit az előbbihez képest balra
forgatva megpróbáljuk lehajtani.
Az újabb racsnikon két megoldás szokott előfordulni, az egyiknél mindegyik kerék hornyos és egy különálló anyacsavar a HG lánckerékkazettához hasonlóan rögzíti őket (pl. shimano, joytech), a másiknál a hornyos kerekeket egy menetes kerék szorítja le. Főleg a sportracsnikon gyakori hogy az utolsó két-három kerék nem a racsnimagra, hanem egymásra van csavarozva (pl. sachs, suntour winner). Ezeket konnyen felismerhetjük arről hogy az állítható kúp nem hozzáférhető, és a leszedőszerszámmal is viszonylag mélyre kell benyúlni.
Mielőtt a racsni lezárókerekeit visszatennénk mindíg zsírozzuk be a menetet, hogy mire legkozelebb szerelni kell ne “gyógyuljon” rá a kerék.
3. kazettás agyak javítása
A hagyományos kazetta felépítése nagyon hasonlít
a menetes racsniéra, azonban itt a racsni állítható kúpja egyszermind
a kazettás agy jobboldali csapágycsészéje is. Szétszedéséhez először
el kell távolítani a tengelyt, a porvédőket, és a csapágygolyókat,
majd a csapagycsésze két kis hornyába illeszkedő célszerszámmal jobbra
forgatva kicsavarható, és a belső szerkezet hozzáférhetővé válik.
A kazetta csapágyszorosságát - a racsnihoz hasonlóan - szintén különböző
vastagságú alátétekkel tudjuk beállítani. A kazettás agy tisztítása
és kenése a menetes racsniéval megegyezik, de felépítéséből adódóan
lényegesen ritkábban szükséges.
4. a kazetta cseréje
Mindenek előtt távolítsuk el a tengelyt és a porvédőket!
A kazettadob kétféleképp lehet rögzítve a kerékagyra.
A régebbi típusú agyakra egyszerűen fel van ütve, ekkor oldalról, a küllők felől különböző szögű ékeket beütve (pl. csavarhúzó) tudjuk meglazítani, majd csapágylehúzóval eltávolítani. Az új kazetta felszerelése előtt a csonkot finom olajjal kenjük be! A kazetta felütésénél csak a dob közepét (vagyis a jobboldali csapagycsészét) szabad ütni, a legjobb erre a celra egy kimustrált tengelyre hajtott anyacsavar.
Az újabb kerékagyakon a kazetta közepén egy 10-es imbuszkulccsal nyitható átmenőcsavar rögzíti a kazettát. Meglazításához jókora erőkarra lesz szükség, ha nincs megfelelő hosszúságú imbuszkulcsunk, fogjuk be gépsatuba, és a kerékabronccsal “kormanyozva” nyissuk ki a csavart! Ezután a dob a küllők felől beütött ékkel lelazítható, levehető. Az új dob felszerelése fordított sorrendben történik.
5. ráfegyengetés
Megeshet, főleg az egyszerűbb egysoros ráfokkal, hogy
kimennek a formájukból, egy szakaszon egyenesek vagy homorúak lesznek.
Ebben az esetben a hibás szakaszra eső három-négy küllőt ki kell
fűzni, egy belsőből kivágott darabot fektetni a ráfra (hogy a kalapálásnak
ne maradjon nyoma), és félkilós kalapáccsal belülről kifelé szépen
addig verni, amig egy kicsit kidomborodó lesz, de mindenképpen egyenes
ívü. A behajlott peremeket egy kisméretű órássatuval vagy sikattyúval
lehet kiegyenesiteni. (Óvakodjunk azonban a ráf másik peremének támasztott
csavarhúzóval való kifeszegetéstől, mivel így könnyen kitörhetünk
egy darabot a peremből. Ha ez egy-másfél centinyi csak, akkor még egy
alapos sorjázás után vissza lehet tenni a gumit, ha több, akkor a ráf
mehet a kukába.) A küllők visszafűzése után a ráf közel tökéletesre
centírozható. Itt jegyezném meg hogy egyes vélemények szerint a hagyományos
acélküllő nem rozsdál meg olyan hamar ha felfűzés előtt gépzsírba
mártjuk a végét. (Részemről inkább az alig drágább rozsdamentes-acél
küllők használatát javasolnám.)
6. tanácsok bovdenekkel kapcsolatban
Állítható bovdenrögzítők: mindenképpen érdemes
olyan orsót venni amelybe a bovden fémkupakkal együt fér be, így egy
csepp olajat bejuttatva könnyedén állíthatóvá válnak a fékek, váltók.
Bovdenvégződések: a méretre szabott bovdent mártsuk forrasztóvízbe, majd melegített gyantába, végül alulról melegítve és felülről cinezve forrasszuk össze az elemi szálakat. (Ehhez minimum 75W teljesítményű forrasztópáka és némi türelem kell.) Ha jól dolgoztunk a bovden vastagsága szinte semmit sem változik, vagyis oly módon előztuk meg a szétrojtosodást hogy közben a bovdentokok cseréje ill. tisztítása céljából a huzal bármikor kifűzhető maradt.
Bovdentokok: minden éles kanyarba (pl. rejtett fékbovden outin) vagy környezeti hatásoknak kitett helyre (pl. az első láncváltóhoz aminek a bovdentokjába a kerék beveri a vizet) teflonbélésüt érdemes tenni. Tokvásárlásnál arra is oda kell figyelni hogy a modernebb kiadású váltóbovdeneknek valamivel vékonyabb tokja (és persze huzalja) van, ha ilyet veszünk a fékbovden szorulni fog benne. Az újabb valtobovdenekben egyebkent a femhuzal nem spirál alakban hanem hosszantilag helyezkedik el, ez elvileg csökkenti a tok hossziranyú rugalmassagat. (Gyakorlatilag a jó minőségű fekbovden is megfelelő.)
7. gyorskioldós agy csapágybeállítása
A kúpos csapágyat egy picit mindig lazábbra kell állítani,
ugyanis a gyorszár zömíti a tengelyt, vagyis a csapágy a kerék rogzítésekor
kissé megszorul. A pontos érték a tengelytől és a gyorszár szorosságától
is függ, általánosságban elmondható hogy akkor van jól beállítva
a csapágy, ha a beszerelt kerék legnehezebb pontja megemelve a gépet
magatól alsó holtpontba fordul , de a kerék nem kotyog a tengelyén.
Ha vacak az agy vagy már nagyon kopottak a golyók, előfordulhat hogy
nem sikerül így beállítani, ebben az esetben inkább szorosabbra vegyük
mint lazabbra!
8. pumpák és kiegészítők
Az outihoz használatos pumpákban (pl. Vella, SKS stb.)
a manapság széles körben elterjedt műanyag tömítés néha bizony
hagy kívánni valót maga után. Ilyenkor célszerű jól megzsírozott
bőrre cserélni. (Sok kerékpárboltban kapható mint favoritpumpa-bőr,
de sajnos csak egy méretben.) Így a látszólag másodvonalbeli olcsó
pumpa egyszeriben alkalmassá válik 8-10 bar nyomás befújására is.
(Itt szeretném megjegyezni hogy az autószelep ilyen nyomáson már nem
hasznalható, egyszerűen ledobja magáról a pumpát, ezért találták
ki a szingószelepet.) A guminyomás nagymértékben függ a kerékpáros
súlyától is, a túlságosan összelapuló gumi nemcsak megnehezíti
a hajtást, de jópofa kis kátyus magyar útjainkon a ráf is könnyen
megsínyli a dolgot. Görgőzéshez minden gumit kőkeményre kell fújni.
Újabban mindenfajta átalakító is kapható amelyet felcsavarva a szelepházra azt nem hozzávaló pumpával is felfúhatjuk. Közös hibájuk hogy nem tartalmaznak tömítést, így használat közben folyamatosan szelelnek, vagyis nagy nyomás befúvására alkalmatlanok. A megoldás hogy kb. 3 mm hosszon alulrol belefúrunk, es egy megfelelő méretű gumicsőböl levágott karikát beleragasztunk (pl. szingóragasztóval). A franciaszelephez valónak a tetejében is érdemes 5 mm mélyen egy kis furattágítást csinálni, így a szelep záróanyája mellett jobban utat talál a levegő.
Vissza Nagy Sándor honlapjára, ill. a Bicajos oldalra.